Egy csöndes misszió látszik veszni a luciferi szemfényvesztésben amikor is a rendszerváltó Magyarország "szellemi" szemfüleseinek körében a "kis pocaklakó" a spirituális üzenet helyett anyagelvűvé válik. Misszióról szólok, hiszen az extraszenz szerző A Vezérlő Szellemnek és a Nemes Harc vállalóinak ajánlotta Szürrealista bedekker-ét anno 2006-ban megjelent könyvében. Ám a Pocaklakó eredete még ennél is több évtizedes múltra, már a szocialista érában történt szellemi fogantatásra vezethető vissza, ahogy az a hetvenes években pályakezdő - később íróvá, újságíróvá vált - bába lelki műhelyében életre kelt. A Vezérlő elv oly tiszta és egyszerű volt, hogy a Pocaklakó Babba Máriai intuitív-empatájának markát, azóta sem szennyezte be a pénz. Nem akart mást csak a hideg és lelketlen "terhes", "embrió", "foetus" szavak helyett szerelmetes, lélektől lélekig ható szó-dallamot adni az anyai szívnek, olyat, amely szerető titkot ölel magába a születés misztériumában ahelyett, amit oly pörén gyakorlatiassá változtat az emóció mentes tudomány. A sugallat adta szellemi fogantatás azóta nemzeti gyökeret vert, ám a vonzás hatalmának szemfülesebbjei - az eredetről mitsem tudva - ügyfél csalogató jó szlogenként biggyesztették üzleti palettájuk védjegyéül.

Fióklakóból Pocaklakó

Ugorjunk csak vissza a hetvenes évekre! Egy nem túl fényes érettségit követően - na, de minek is fejti ki a nebuló pont ekkor, hogy az "oroszok még itt vannak, nem szabadultunk fel" - az Orvosi Egyetem helyett, neccesen, "csak" szülésznőnek jelentkezhetett. Itt aztán két éven át, a szó legtisztább értelmében beleláthatott a hanyatt fektetett-szétterpesztett igazságba, amit a férfi elv vezérletű szülészet tempója diktált a szülő anyákra. S ez bíz sehogy sem tetszett művészi hajlammal megáldott bábajelöltünknek. Bábát írok, bár ez az időtájt tiltott fogalom volt, s minden rosszal felruházva szitokszóként használták a tudós férfiúk. Kuruzsló, vajákos, boszorka, magzatelhajtó szavakkal illették ezeket az egykor nagytudású asszonyokat, így hódítva el tőlünk az ősigazságot, mely az asszonysegítő asszonyerőt ötvözve fejti ki az anyaméh bölcsőjéből a testet öltött újszülött életet. Nos, eme előképzettség és a felvidéki, Rákócziig vezethető magyar büszkeség egyvelege kényszerítette bele szellemi útkeresőnket abba, hogy materialista neveltetése ellenére a mélyebb lelki bugyorban kutakodjon egy tiszta és üde forrás után, ami megenyhítheti a tudományban megrögzült mentális fogalmi rendszereket és búvópatakként sodorja a legmegrögzöttebb szaktudort is az anyaság szakralitása felé. Bármily furcsa is, a Magyarok Istene nem restelt a "kis pocaklakó" képében sugallatot küldeni e fohászra, amit akkor egy otthonszülés fikciójában úgy nyolc flekkes írásként szerzőnk a fiókba tett. Rövidre fogom, a Sors girbe-gurba labirintusa , a Mucha Márkné Katalin vezetésével alakult Ápoláskutató Munkacsoporton át, a SOTE Egyetemi folyóiratának, Szaller Katalin főszerkesztő asszonynak a jóvoltából elvezetett az erdélyi gyökerekkel rendelkező Rőthler István főszerkesztő országos folyóiratához, a későbbi "Látlelet"-hez, s a "kis pocaklakó" missziója életre kelt. A cikk leközlése után hosszú hallgatás következett. Rőthler István ugyan minden erdélyi útján beígérte széles e hazánkban, hogy hamarosan viszi a kiadásra szánt Pocaklakó irodalmat is, ám az, amolyan nehéz szülésként, tökéletességre törekvő szerzőnk elégedetlensége miatt mindig csak halogatódott. Addig, addig, mígnem a Jóisten rá nem parancsolt írónkra, s szó szerint egy éjszaka fel nem rázta tunya álmából, mondván: "Kelj fel! Nada vagyok, a te pocaklakód..." Ha hiszik, ha nem, közel sem olyan mulatságos, ha az író felett egy fluidum parancsnokol, ráadásul két ismeretlen jelenés társaságában, aki magát Akhaflekknek és Emerisznek nevezi. Nos, szerzőnk kénytelen volt összekapni magát, s hogy a materiális támogatókról sem feledkezzünk meg, a Pocaklakó - Szürrealista bedekker a belső mesterhez - a szerző 22 tarot illusztrációjával - a Rőthler Isván vezette FILÁCS Kiadó és a MAÁE(Magyar Ápolási Egyesület) Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével kitűntetett ápolónő, Mucha Márkné Katalin elnök asszony támogatásával 2006-ban napvilágot látott, olyannyira, hogy nem csak az akkori egészségügyi miniszteriális személyiségek, de még a WHO elnökségének könyvtárába is bekerült.

A VIP szoba görbe tükre,

avagy fricska az élhetetlen szerző orrára

Ugorjunk át néhány évet, s pillantsunk be a szerző éteri illúziójából a materialista világba, pontosabban a Magyar Ápolási Egyesület jeles ünnepére, amelyet a nemzetközi ápolás valamennyi tagszervezete Florenche Nightingale tiszteletére évről évre az Ápolók Nemzetközi Napján, május 12-én egyazon időszakban ünnepel. Ilyenkor a szakmai összetartozás és a büszkeség elhivatottan egyesül az ápolástudomány legújabb vívmányit bemutató előadók és a nagytermet betöltő hallgatóság között. Szerzőnk szempontjából a nem várt fordulat az esemény belső kohójában, a VIP szobában következett be, ahol is egy büszke Manager, magát a Pocaklakó, "dr. X.Y" jó ismerőjének aposztrofálta, miközben melegen megrázta az ismeretlen bemutatkozó, történetesen a Pocaklakó bábájának a kezét. Ilyenkor elkel a méltóságteljes hidegvér, ami elsősorban az elnök asszony diplomáciáján múlott. "Most már biztosan személyesen ismered. Épp az imént mutattalak be titeket egymásnak."

Mondhatnánk, az ügy, ájulás nélkül elrendeződött, ám X.Y. dr. mégiscsak belerondított a szeplőtelen fogantatásba, amikor a magánpraxisát a fennkölt jótékonyság helyett, jól fizető külföldieknek nyitotta meg ezen a néven.

Ez tehát a görbe tükre a metafizikai egyetemesnek, ami aszteroidaként becsapódik a matériába Szentlászló pénzét baksisra váltva.

Szellemi Vírusmarketing

Hogy is van a mondás? : A jó bornak nem kell cégér.

Nem ám! Hogy az anyád ne mulasson! - Minek is? Hiszen kínálás nélkül is rácuppannak az "élelmesek". Így csennek a jó eszű "szellemi négerek" termékeny fájáról is, azok, akik rákapnak a jósütetű sugallatok ízére.

Állítólag, lánglelkű József Attilánkon is látta annak idején a hírneves Faludi György, hogy igen mélyen van a depresszióban ám, de mit volt mit tenni, Attilának már nem jutott hely a hazaúton a baráti autóban, maradt tehát a vasút, csak sajnos, a sínen keresztben. Így van ez a költők világában. A géniuszt többnyire az Isten, az akadémikus művészt a világi kölcsönösség ismeri el.

Maradjunk csak a Pocaklakónál, aki sugallat adta útján oly' természetes könnyedséggel bújik a magyar emberek szívébe, hogy azt már-már mindenki népmesei örökségnek véli, s ez így is van jól. Napjaink vonatkozásában ugyan nem sok köze van a fénylények vezette ösvényhez, de mint tudjuk sokszor rögös az az út, amely elvezet minket az igazsághoz.

Nyílván így történhetett, hogy szerzőnk, aki még mindig nem restellt felhagyni az írással és a gondolkodással, s azóta más egyéb könyvet is megjelentetett, a minap a fogantatással kezdődő öregedés után a neten kutatva, amúgy spermaügyileg - újabb élhetetlenségi fricskaként - bukkant rá a Pocaklakó elvilágiasított diadalára. Igen kérem! A Pocaklakó, a mai szakmai körökben, a férfi meddőség spermaproblematikájának nyíltfórumú fedezete! Ha így haladunk, előbb vagy utóbb, a fedezőmének, vagy a kan disznók körében is ismert lesz, de földi karrierje a vírusmarketig jeles korában elvezethet a szintetikus anyaméhhez és a kiber-homoszapienszhez is.

Minthogy a vírusmarketing világában minden megtörténhet, előre bocsátom a gyógyszergyártó cégeknek, hogy szerzőnk semmilyen magzatvédő, születés-szabályozó, fittnes, gyógyászati segédeszközös, mesterséges megtermékenyítéses, férfi- és női meddőséget megcélzó, - sőt! Bármely más, az anya és a méhében fejlődő magzat Istentől adatott bensőséges kapcsolatán túlmutató - tudományos védjegyhez nem járul hozzá, minthogy az Isteni sugallatot csak Júdás pénzre lehetne elcserélni, amit a Szentlászlói magyar ember önmagának soha meg nem engedhet. Még akkor sem, ha a manapság divatos liberális pszichológia képviselői rábeszélnének a lelkére.

Zárszó

Szalay Zsuzsánna Ayreta - SZAZSUAY - a Szókratész-i Maieutike tekhne - a bábáskodás művészete - filozofikus polihisztora.

Jelmondata: "A valóságot vallatom"

- AKKUS -