Nagy zabálás 2 x 2 perdarab ügyfélszolgálat

Előre vetítem, ez nem az "A NAGY ZABÁLÁS". Semmiképp se reménykedjenek valamiféle mozifilm ízű avitt élvezetben, mert a filmkaland meg sem közelíti azt az izgalmat, amit a Budapest XI. kerületi Savoya park beli auchanban lehet átélni, persze csak azon fogyatékosoknak, akik még mindig a bizalom és az empátia, no meg az emberi méltóság felesleges hitében élnek. A hüjjék!

☻(Az "auchan" nevet a Pál utcai fiukból vett ötlettel írtam kisbetűkkel, afféle lefokozás gyanánt, amit a fogyasztói társadalom fogyasztóellenes fogyasztóvédelme váltott ki belőlem.)

Nem borzolom tovább az idegeket, épp elég a magam bosszúsága.

A történet az akciós toalettpapírral kezdődött. Én ugyan csak egy palack ásványvizet szerettem volna venni az ebeket is döglésre ítélő kánikulában, ám elmecsiklandozó üzenetként felgerjedt bennem a vágy, hogy beruházzak az igen olcsóként kiplakátírozott tisztasági alkalmatosságba, amit egyetlen rendes, pelenkából kiszokott európai sem nélkülözhet. A magam fajta tudatos vásárló nemigen szokott így eltévelyedni az összevissza költekezés reklámsodorta áradatában, ám az elviselhetetlen hőmérséklet az elhülyülés garanciájaként próbált beterelni a tömegbe. Egy palack helyett egy hatos kartonnyi vizet, a most szükségtelen WC papír helyett nagykiszerelésű olcsót vettünk jövő havi szükségünkre. S ekkor tetézett a baj! Hiába az otthon elkészíthető alapanyagból feltálalható házi ízek lehetősége, szemeink megakadtak a dobozolt kaszinó tojások csábító, 99 forintos akciós árain, s ájuldozó elménk, az utolsó napos felhasználhatóság ellenére, elvezetett a minden energia befektetés nélküli könnyű és egészséges vacsora képzeletének világába, s abba, hogy még a holnapi napon is lesz olcsó munkaebédünk, amiért nem kellett a panellakást kajaszagú, fülledt és kiszellőztethetetlen bűztömeggé változtatni. Dehogy is vettük észre a piros címkéken az ár előtt szerénykedő /db jelet. Mit törődtünk mi a kaszinók átlátszó burkolása alatt rejlő darabok megszámlálásával és a címkék egyeztetésével, naivan csak a marketinges figyelem felkeltésének hódolva, leemeltük az árút és a kímélő vacsorára gondoltunk. Ez az a rózsaszín köd, ami ábrándosan elborította az elménket. Mi már csak akkor jöttünk rá a tévedésre, amikor a háromszáz forintnyi érték helyett az ezeregyszázat fizettük ki. Sebaj, visszasztorníroztatjuk, ha már egyszer a hőség ennyire az agyunkra ment! - gondoltuk, mint "bizalomkártyás" vevők. De nem addig a! Ezt csak a "Vevőszolgálaton" lehet elrendezni. Odatalpaltunk, ahogy illik. Kivárta férjuram a sorát, ahogy illik. Én kissé arrébb, gátőrként, a tetemes WC gurigára és a palackokra ügyeltem, nehogy még a fal mellett is elbotoljon benne valaki, ha őrizetlen hagyom, hiszen a fóliázott papírfal ugyan a szemmagasságot elkerüli, de a lába elé már alig-alig néző. kánikulától kornyadozó fölajzott beszerző körutas fogyasztó könnyen megjárhatta volna.

Látom ám, hogy az én egyenes derekú férjem amúgy hátulnézetből kezd veszíteni a tartásából, amint megkezdődött a vevőszolgálat szolgálata a mi ügyünkben, s a hivatalára felkent asszonyságok arca kikerekedik a diadaltól, hogy visszakozt fújhatnak az én uramnak. Nem igen ügyködtek a vevő szolgálatán, de jól védelmezték ellenünk a céget. Mi történt? - kérdeztem felindult arcú férjemet. - Az ÁNTSZ-re és a KÖJÁL-ra hivatkoztak, és arra, hogy ők nem hibáztak. - mondta.

Hát, ha az ÁNTSZ, akkor ÁNTSZ. Hát, ha a KÖJÁL, akkor KÖJÁL - gondoltam - akkor sincs az rendjén, hogy a tévedésemet úgy fizettessék meg velem, hogy árut megfizettetni velem tudnak, de már a pénztárnál sem korrigálhatom a tévedésemet. Úgy tűnik, hogy a "bizalom" csak akkor él, ha fizettetnek, de akkor nem, ha kiderül, hogy a fizetőképességemet önhatalmúlag a saját érdekeimre visszaszabatni akarom.

Vettem a bátorságot és a VEVŐSZOLGÁLATON A VÁSÁRLÓK KÖNYVÉT KÉRTEM. Az atomtámadás kisebb ellenállásba ütközött volna, mint ez a szólás szabadságra és a vélemény nyilvánításra felhatalmazott jogom. A két nő, akik "hölgyem, már a férjének is megmondtuk, per darab" mantrát és a "nem mi hibáztunkat" recitálták. S kánont alkotva elismételték az ÁNTSZ-t és a KÖJÁL-t is, de a szemem sarkából jól látható és a pulton meghúzódó Vásárlók könyvét csak nem akarództak odaadni. Jó, ha ÁNTSZ, akkor, azzal, ha KÖJÁL, akkor azzal, de én tudatni akarom, hogy az akciós árukat ne felhalmozott címkékkel, hanem egyértelműen feltüntetett, a csomagolásban szereplő darab meghatározással és árral lássák el! Úgyhogy adják ide nekem azt innen a pultról - mutattam a minket szolgáló dokumentumtárra. Így jutottam a vélemény nyilvánítás eme állampolgári jogának gyakorlásához. E közben annyiszor hallgattam meg a "per darab" és a "nem mi hibáztunk", no meg a "tudhatta" protokollt, hogy az még szotyolából is sok lett volna, aminek legalább a héját kiköpöm.

Kérdem én: Mi lett volna, ha nincs nálam ennyi pénz, mert a megtévesztő vörös címkesor számomra mégsem volt olyan egyértelmű, mint a pult mögött serénykedő jól menedzselt szolgálatosoknak? Akkor maradjon inkább a seggem szaros, de az utolsónapos kaszinót, akkor is meg kell vennem?! Netán, mint fizetésképtelent elvitetnek a rendőrrel?! Dutyiba dugatnak mit bizalomvesztettet?! Ilyenkor mit ír elő az ÁNTSZ és a KÖJÁL? Vagy mégsem ez a két szervezet felel a Vevőszolgálat és a pénztár bizalom alapú ügyintézéséért?

A bosszúság az ilyen kioktatóan okos, részvétlen dolgozók kereszttüzében nem kisebb, hanem nagyobb lesz. Lássuk be, nyolcszáz forintnyi többletkiadás nem annyira csekély eltérés, hogy ennek a vevő javára történő áruvisszavétel és az összeg visszaadásának megtételét a vevőszolgálat a blokkal igazolt pénztártól való távozás és a pultjukig megtett út közötti hűtésnélküliség járványveszélyével megtagadhatná. Pedig ez történt. Előbb a multi, aztán a vevő!

S ja, még azt is kijelentették, hogy ők soha nem címkéznek semmit tévesen.

El is neveztem őket perdarab hölgyeknek, mert azt bizony a javukra kell írnom, hogy hideg okosságú kioktatásuk közepette is hölgyemnek mondtak és nem "takarodj innen, te vagy értünk és nem mi érted"-nek.

Azért a bizalom jegyében még felteszem a habot a tortára, pontosabban erre is ez a cég tette fel. Itthon ugyanis felbontottuk a kaszinós csomagokat, hogy szétosszuk a legyűrendő felesleges élelmet. Nagy volt ám a keservbe vegyült örömünk, amikor kiderült, hogy a négycímkés árú három darabot rejtett, a palackok közül a hatból, egy teljesen üres volt. Istenkém! Nem a köz szolgálata felé gyakorolják a lojalitást!

Ezek aztán tudhatnak valamit a felesleges kalória bevitelről is és ekképp védelmezik az egészségemet! De az is lehet, hogy ez a burkolt áremelés marketingje?! Erre sajna nem tudom a feleletet, engem ugyanis nem ott szocializáltak, ahol ezeket a szolgálatunkra álló személyeket.

Na, nem baj! Ezt csak úgy grátisz tették meg az egészségemért, elvégre azt ők is tudják, hogy a kapitalizmus Parnasszusát, Amerikát példaképnek tekintve még nem jutottunk el odáig, hogy a magyar készétel fogyasztók zöldségként fogadják el pizzát, csak azért, mert van rajta paradicsomszósz.

Az elhülyítésünkön még dolgozniuk kell.

Összegezve: Így jár kérem az, aki nem elég szemfüles és aki nem ismeri a perdarab tévedhetetlen számtanát! Mit tegyek, én még kívülről tanultam szorozni és nem a vörös címkék egy címke egy tojás elvén nevelkedtem!

Zárszó: Aki nem ismeri a perdarab és a vörös címke matekot azt a fogyasztói gépezet állampolgárból olyan potenciális fogyasztó vásárlóvá degradálja, akinek társadalmi kötelessége a multikat támogatnia, s ezért a vevőszolgálat pultjánál ingyenes kioktatást kap.

Vagy nekik is m-elegük volt és mégsem olyan tévedhetetlenek?

Szeretném ezt hinni, ahelyett, hogy profitvadász zsákmánynak érezzem magamat, akit már egy egyszerű bevásárlásnál is láthatatlan "per darab" fegyverekkel leterítenek. Talán tévedek, de azért Önök is legyenek szemfülesek!

• - AKKUS -